Mint ahogy mindenki, én is boldogságot kerestem, amikor találkoztam a Krisna-tudattal. Nevezhetjük ezt útkeresésnek, vagy önmegvalósítási folyamatnak, de akkoriban ez nem volt bennem tudatos. Egy életcélt, egy küldetést kaptam, és egy örömmel végezhető módszert is, amivel ki tudom hozni a legtöbbet ebből az emberi születésből, amiért nagyon hálás vagyok.
A mottóm pedig ez lett, amit Sríla Prabhupádna hagyott hátra számunkra: „Vaisnavának lenni azt jelenti, hogy az ember bárhol, bármilyen körülmények között le tud ülni és boldog tud lenni.” Ezt kívánom mindenkinek!