A karma egyike azoknak a témáknak, amelyről a legtöbben alig tudnak, ezáltal csak kevesen értik meg bonyolultságát, szövevényességét.
Kezdjük azzal, hogy Newton harmadik törvénye kimondja, hogy minden cselekvésnél egyenlő és ellentétes reakció van jelen. Két test kölcsönhatásakor mindkét test erővel hat a másikra, ezek az erők egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak. Az egye-temes skálán (az Univerzumban, az anyagi világban) ez a karma törvénye.
A karma törvénye alapvetően azt állítja, hogy minden cselekvésnek van reakciója, visszahatása és amit másoknak oko-zol, később visszatér hozzád. Ráadásul az, hogy valaki nem ismeri e törvényt, nem mentség, ugyanúgy részesül a visszahatá-sokból. Minden cselekedetünkkel el kell számolnunk, függetlenül attól, hogy tisztában vagyunk-e a karma törvényével vagy sem. A legjobb tehát, ha megismerjük, hogyan működik.
Ha mindenki megértené a karma törvényét, mindannyian boldog életet élhetnénk egy csodás, tiszta világban. Miért? Mert tudnánk, hogyan irányítsuk úgy az életünket, hogy ne szenvedjük el állandóan a hamis vágyaink által okozott visszahatásokat.
A védikus irodalom szerint a karma az ok-okozat törvénye. Minden cselekvésnek van oka és visszahatása. A karmát az anyagi vagy szellemi gyarapodást okozó gyümölcsöző cselekedetek végrehajtása idézi elő. Amennyiben jámbor cselekedeteket hajtunk végre, azok pozitív visszahatásokat, jó karmát és kellemes jövőt eredményeznek. Ha valaki önző vagy bűnös módon cselekszik, akkor rossz karma és szenvedés vár rá a jövőben. A karmája követi az embert, bárhová is megy jelen életében vagy a következő életeiben. Az ilyen karma, valamint az illető által kifejlesztett tudatossági szintje visszahatásokat okoz, amelyeket meg kell tapasztalnia.
A Śvetāśvatara Upaniṣad (5.12) elmagyarázza, hogy az élőlény, a jīva-lélek számos durva fizikai és finomtestet vesz fel az általa végrehajtott cselekedetek eredményeképpen, aszerint, ahogyan a megszerzett anyagi tulajdonságok motiválják. Ezek a testek, amelyeket megszerzett, továbbra is az illúzió forrásai, amíg meg nem ismeri a valódi identitását.
A Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad (4.45) tovább pontosítja, hogy mivel az ātmā vagy lélek a durva- és finomfizikai testben cse-lekszik, különböző feltételekhez jut. Amennyiben jámbor módon cselekszik, jámbor lesz, ha erkölcstelen módon cselekszik, az-zal karmikus következményeket idéz elő. Ily módon, ennek megfelelően halmozza fel életei során a jámborságot, kegyességet vagy a vallástalan, terhekkel teli nehéz sorsot.
Ahogy a szólás tartja: „Ki mint vet, úgy arat”. Annak megfelelően, ahogy az ember éli az életét, gondolataival, cselekedeteivel egyfajta tudatállapotot fejleszt ki, ami lehet jó is és rossz is. Ez hozza létre egy személy karmáját.
Ez a karma irányít egy anyagi testbe, amely a legalkalmasabb az adott visszahatásokhoz, amelyeket el kell viselnünk, vagy a leckékhez, amelyeket meg kell tanulnunk. Így a jelenlegi életünk, létezésünk a korábbi életünk tetteinek a következménye. Mindennek oka van, így a karma az, amely meghatározza az egyén helyzetét faj, bőrszín, nemi hovatartozás tekintetében, vagy a világon azt a területet, ahol megszületik vagy, hogy akár szegény vagy gazdag családba születik-e, illetve beteg-e vagy egész-séges. Amikor tehát az élőlény újra megszületik, olyan fajta testet kap, amely a jelenlegi tudatállapota számára a legalkalma-sabb. Ezért a Padma Purāṇa szerint 8.400.000 létforma létezik, amelyek mindegyike egy egyedi testtípust kínál mindenfajta vágy és tudatosság szerint, amelyben élőlény létezhet ebben a világban. Ily módon az élőlény a saját múltjának a fia és saját jövőjének az apja. Jelenlegi életét előző életének tettei határozzák meg, a jövőbeli életét pedig az ebben az életben végzett csele-kedetei teremtik. Az egyén különféle testi formában születik újjá, aszerint, hogy melyik a legalkalmasabb a tudatának, a vágya-inak és mi az, amit kiérdemelt. Elkerülhetetlenül részt vesz a születés és halál körforgásában, és megéli jó vagy rossz tetteinek következményeit mindaddig, amíg anyagilag motivált.
Ami a jó vagy rossz karmát létrehozza, az szintén a cselekvés mögötti szándék. Ha valakit az önző vágy, harag, kapzsiság, gyűlölet, bosszúvágy stb. hajt, akkor a cselekedeteinek a természete a sötétség, tudatlanság. Amikor valaki rossz karmát von magára, az később megnyilvánul az életében: felfordul az egész élete, fájdalmas események, betegségek vagy balesetek érik. Míg az önzetlen cselekedetek, a kedvesség, az a szeretet, amire nem vár el az ember ellenszolgáltatást, Isten imádata, az imád-kozás, ez mind a jóság és kegyesség minőségébe tartozik, amely hasznot és jó szerencsét hoz az ember életébe. Ha azonban úgy teszel rosszat, hogy az valamilyen hiba vagy baleset miatt történik, anélkül, hogy másoknak kárt okoznál vele, kevésbé súlyos karmát von maga után. Lehet, hogy valaki más karmájának az eszköze volt, ami a tiéd is. A motiváció számít, az, hogy milyen megfontolásból cselekszel. Minél inkább szándékosan teszed, vagy tudatában vagy annak, hogy valami rosszat teszel, annál nagyobb a negatív visszahatás mértéke. Minden a cselekvés mögötti szándékra épül.
A karma egy személy javulására szolgál, nem pedig a múltbéli tettek puszta megtorlására. Az Univerzum az együttérzésen alapul. Mindenkinek van egy bizonyos feladata és útja, amelyet meg kell tapasztalnia a fejlődéshez és a karma törvénye való-jában ilymódon irányítja. Az egyén nincs arra ítélve, hogy örökre a születés és halál körforgásában maradjon. Van kiút. Az em-beri létformában meg lehet szerezni a szellemi megvalósítás tudását, és kilépni a karma és a további születés és halál körforgá-sából. Ez az életben elért legfontosabb eredmény. Minden evilági vallásos folyamat arra ösztönzi az embert, hogy szabaduljon meg a földi létezéstől, és ne kössék le őt az anyagi kötőerők vagy érzéki élvezetek, amelyek ehhez a világhoz kötik őt, hanem azzal foglalkozzon, ami mentesítheti őt a születés és halál további körforgásától.
Minden karma semlegesíthető, ha őszinte a törekvésünk arra, hogy megértsük vagy megvalósítsuk az élet legmagasabb elrendeltetését, célját és a szellemi igazságot. Ha valaki eléri ezt a célt, az élete valóban lelki lehet, amely örök szabadságot biztosít a változtatáshoz.
Az Abszolút Igazság megismerésére való törekvés vagy az Isten iránti odaadó szolgálat, különösen a bhakti-jóga szolgálata által az ember elérheti azt az állapotot, fokozatot, amelyben teljesen mentesül a karmikus akadályoktól vagy felelősségektől.
Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (18.66) így szól:
„Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszaha-tástól, ne félj!”
Ha nem vagyunk elég képzettek ebben a lelki tudományban, akkor nagyon nehéz megérteni, hogy az élőlény hogyan hagyja el a testét, milyen testet kap a következő életére vagy miért van ennyiféle változatos létforma, amely számtalan tudatszinttel igazodik az élőlények mindegyikéhez.
Ahogy a Bhagavad-gītāban elhangzik, azok számára, akik járatlanok a spiritualitásban, nem értik, hogy az élőlény a halál pillanatában hogyan hagyja el a testét és azt sem, hogy milyen fajta testet élvezhet az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt. Azonban aki gyakorlott tudással rendelkezik, képes megérteni mindezt.
Ezért mindenkit arra biztatunk, hogy értse meg a karma törvényét és kötelezze el magát a Legfelsőbb Úrnak végzett odaadó szolgálat mellett, hogy megszabadulhasson a jó és rossz karmától, és fejlődhessen a tiszta lelki tudatosságban. Ez a tiszta sza-badság és felszabadulás az összes anyagi korlátozás alól, amely által az egyén a lelki síkra emelkedhet.
Forrás: Vissza Istenhez magazin
Stephen Knapp
