Mi az, ami hosszantartó boldogságot okoz?
Ez egy örök kérdés. Napjainkban egyre inkább: aggodaloműző és antidepresszáns gyógyszereket szedünk a stressz ellen, aggo-dalommal teli gondolatok gyötörnek bennünket, és elhatalmasodik rajtunk a depresszió. Miért? Mert a boldogságot keressük. Mert természetünknél fogva örömre vágyunk.
Noha politikai vagy vallási szempontból, tudományos felfogás, gyógy—-kezelések, pénzügyi tervezés, gyer-mek-nevelés és még oly sok terület tekintetében különbözünk egymástól – abban egyöntetűen egyetérthetünk, hogy van bennünk valami, ami közös, méghozzá az, hogy mindannyian a boldogságot kutatjuk. Minden tettünk, akár tudatosak vagyunk róla, akár nem, arra irányul, hogy biztosítsuk a boldogságunkat akár a jelenre, akár a jövőre vonatkozóan. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lelhe-tünk rá a hosszantartó boldogságra, először is tisztában kell lennünk azzal, hogy mi is a valódi boldogság.
Lehet, hogy rossz helyen keressük?
Egy olyan világban, ami tele van feszültséggel és stresszel, vitákkal és küzdelemmel, a boldogságot az anyagban próbáltuk meg-találni. Az igazság azonban az, hogy az anyagi dolgok nem fognak tudni hosszantartó boldogságot nyújtani számunkra, és anyagi megoldások, mint például az aggodalom vagy a depresszió kezelésére szolgáló gyógyszerek sem képesek elűzni a bol-dogtalanságot. Ennek az az oka, hogy az anyag átmeneti; az anyagi elemek ma még jelen vannak, holnapra azonban már el-tűnnek. Az anyagon keresztül elért boldogság tehát (jó állás, nagy ház, pénz, üdülés, stb.) szintén átmeneti – ma és még egy ideig rendelkezésre áll, aztán eltűnik.
A Bhagavad-gītā szerint, mely a lélekről szóló irányadó filozófiai értekezés, örökkévaló lelki lények vagyunk. A 2. fejezet 20. verse így szól: „A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor pusztul el.”
Tiszta szellemi lelkek vagyunk, amit a Gītā úgy nevez, hogy jīva vagy ātmā. A probléma tehát az, hogy örökkévaló lélekként a változatlan, bizonytalan és múló világban keressük a megnyugvást. Homokra építjük a várunkat, kedves barátom.
Vajon az önmegvalósítás rámutathat, hogyan érhetjük el a valódi boldogságot?
Amire a legmélyebben vágyódunk az az a boldogság, amit a Legfelsőbb, az Úr társaságában élvezünk. A világ összes főbb szentírása megerősíti ezt. Hogy ez miért van így? A Legfelsőbb a mi lelki forrásunk, és ha újra hozzákapcsolódunk a forráshoz (a jóga folyamatán keresztül), az nem csak hogy természetes érzés, de örömöt is okoz számunkra. A szívünket anyagi dolgokra és kapcsolatokra pazaroltuk, de figyelmen kívül hagytuk azt a kapcsolatot, ami valójában fenntartható boldogságot biztosíthat számunkra.
Hogyan kapcsolódjunk olyasvalakihez, aki annyira távol van tőlünk?
Mondhatjuk azt, hogy: „Az Úrhoz kapcsolódni lehetetlen, mivel Isten annyira messze van.” Való igaz; mi az anyagi világban vagyunk, a Legfelsőbb pedig a lelki világban. de az Ő kegyéből a Legfelsőbb is közel kerülhet. Hogyan lehet közel hozzánk? A védikus irodalom és az azt követő szent tanítók fenntartják, hogy az Úr jelen van a Szent Neve hangjában. Az Úr valójában nem különbözik a nevétől. Az anyagi világban egy tárgy különbözik a nevétől. Az én lelki tanítómesterem, A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda azt a példát használta, hogy ha szomjasak vagyunk, és azt a szót ismételgetjük, hogy „víz, víz, víz”, még nem múlik a szomjunk. A lelki vagy abszolút szinten azonban a név és a tárgy, amire az adott név utal, ugyanazok. Amikor Isten neveit énekeljük, közvetlen kapcsolatba kerülünk Istennel, aki a legboldogabb személy a leírások szerint. Amikor a legbol-dogabb személlyel kapcsolatba kerülünk, különleges dolog történik: mi is boldogok leszünk.
A nyugati felfogás szerint Istent gyakran ábrázolják idős, őszhajú alakként, aki fenntartja és biztosítja az emberiség rendjét. A védikus írások viszont úgy számolnak be Róla, hogy noha Isten a legidősebb lény, Ő ugyanakkor a legfiatalabb is egyben – a leírás szerint örökké fiatal. Lelki testtel rendelkezik, ami örökké ifjú és szüntelenül örömteli.
Keresd hát Isten társaságát és magad is boldog leszel.
A mantrázás boldoggá tesz?
Az ősi védikus szentírások azt tanácsolják, hogy kövessük a kīrtanam, vagyis a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésének folya-matát, ami a legkönnyebb és legörömtelibb útja annak, hogy felébresszük az Isten iránti szeretetünket ebben a korban.
Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare
Szkeptikus vagy? Noha a mantrázás Indiából ered, nem csak azokra érvényes, akik Indiában születtek. A világon minden em-berre érvényes. A teremtésben minden lény Isten családjának a tagja. Láthatjuk bárhol a világon, hogy akik mantráznak, va-lamennyien érzik a mantra felemelő, örömteli hatását, amennyiben nyitott elmével végzik azt.
A Kṛṣṇa név a Legfelsőbb nem szektariánus neve. Pusztán arra a megértésre utal, hogy a Legfelsőbb a Mindenkit Vonzó Lény, aki végtelenül vonzó minden élőlény számára. A Kṛṣṇa név önmagában is vonzó, és magában foglalja a Legfelsőbb min-den egyéb nevét.
Mindeközben a Rāma szó „minden boldogság forrására” utal. Ha függetlenül próbáljuk megtalálni a boldogságot ebben a vi-lágban, csupán pillanatnyi boldogságot vagy öröm-epizódokat fogunk találni, ami bizonyos mértékig gyötrelemmel és szenve-déssel fog keveredni, különösképp amikor véget ér. Ám ha megérintjük az öröm forrását, Magát a Legfelsőbbet, akkor a határ-talan öröm forrásához kapcsolódunk.
Végül pedig a Hare szó a Legfelsőbb energiájára utal. Amikor mantrázunk, azt kérjük, hogy hadd szolgáljuk Kṛṣṇát és Kṛṣṇa energiáját. Elfordulunk e világ átmeneti és bizonytalan természetétől, attól, hogy kizárólag az érzékeinket, a testünket és az el-ménket szolgáljuk, és odafordulunk afelé a kapcsolat felé, ami a Legfelsőbbhöz köt bennünket a hosszantartó boldogság biro-dalmában.
Csak napi pár perc, és magad is megtapasztalhatod, énekeld a mahā-mantrát. Kapcsolódj minden öröm forrásához.
Egy dolog biztos: ha nem próbálod ki, sosem fogod megtapasztalni a mantrázás pozitív hatását. Mit veszíthetsz? Ahogy a lelki tanítómesterem, A.C. Bhaktivedanta Swami is mindig mondta: „Mantrázz és légy boldog!”
Indradyumna Swami
Forrás: VIM magazin
